• videointerjú

Az interjú alapötlete az alternatív kommunikációs folyamatok voltak.
Részt veszek egy alkotói folyamatban, melyben ép és fogyatékkal élő társakkal
vagyok egy közösségben. Minden kapcsolódás a bemutatkozással, a megismerkedéssel kezdődik.
Kiskorban megtanuljuk, azután már nagy koncentráció nélkül elővesszük a magunk bemutatásához használt sablonokat.
Ritkán kerülünk olyan helyzetbe, mikor ezek a sablonok nevetséges, használhatatlan mozdulatokká és szavakká formálódnak.
Hiszen nem mindenki hallja, ahogy mesélünk magunkról és nem mindenki látja a kézfogáshoz nyúló kezünket.
Mindenkivel tudunk közös nyelvet kialakítani. Meg lehet tanulni bármit.
Ám a tanulás előtt rejlik egy érdekes fázis, mikor improvizálnunk kell, bevetni mindent,
hogy jól jöjjünk ki a helyzetből, amibe belekerültünk. Engem most ezek a megoldások érdekeltek.
„Tudatában vagyunk-e a képességeinknek?
Hogyan használjuk ki őket?
Válaszolj kérlek az emailemre, ha egy interjú alatt szívesen megismertetnéd magad úgy, ahogyan még nem tanultad.
Válasz emailedben: Írj le két emlékedet az életedben, amikor valamire rádöbbentél.
előre is köszönöm, hogy nyitott vagy,
Kata”
Lestál Hella válaszolt az emailemre.


• fotóképregény

Felébredsz, felállsz, lépsz párat, ajtót nyitsz, lehúzod a gatyád, pisilsz, kitörlöd, lehúzod,
a gatyádat fel, fogat mosol, elkalandozol így pár fizikai mozdulat kimarad most a felsorolásból,
már a konyhában, nincs otthon valami ami kell, felöltözöl, de lehet csak papucsot húzol a pizsama
alá, lemész a boltba, narancs kell, ahhoz meg szatyor, nem akar nyílni, nyalogatod, most nem nyalogatod,
mert maszkod van, de amúgy sem segítene, faktoriálisba minden ujjadat minden ujjaddal párosítod és
sikálod a két nejlonoldalt egymáshoz, nem nyílik, gyűröd, tolod, húzod, reszeled, húzogatod, vésed,
nyúzod, szétidegel, felbosszant, ki nem állod az egészet, ha sikerül, akkor meg a sort nem fogod
tudni végig állni úgy, hogy ne gőzölj be. De mindegy, valahogy meg lesz az a kurva narancs abban
a kicseszett szatyorban, ami miatt kihalnak az állatok körülötted, mármint a szatyor miatt,
a narancsban túltengő kemikáliáktól meg te fogsz megrohadni. Szóval. Szép nap van, felkeltél,
Magyarországon, télen és megkívántál egy narancsot, lementél a boltba, vettél magadnak
és megeszed reggelire. Mert megteheted. Lassan felfogod fogni, hogy nincs olyan dolog,
amit ne tehetnél meg, csupán csak az van megkötve, hogy azokat a dolgokat hogyan teheted meg.
Jó étvágyat a narancshoz, remélem nem kötötted meg túl szorosan a szatyrot, hogy
nem kellett eltépned a közepénél, mert ha még ép állapotban van, akkor újra tudod hasznosítani.
Például a száraz faleveleket felszedheted és berohaszthatod a nejlonba, vagy ugyanezt megteheted
a kutyád szarával is. Bocsánat…, hogy mit szeretnél? Áh persze, természetesen! Be fogom a pofám,
éld a napod tovább nyugodtan.
*a szövegben a ’narancs’ szó bármi már ételre, italra, termékre kicserélhető,
azok behelyettesítésével aztán a szöveg bármennyiszer újra olvasható.


• fiktív életrajz